A Hamupipőke-komplexus és hogyan gyógyuljunk ki belőle

írta Adina Gheorghe

Mi is a Hamupipőke-komplexus?

A Hamupipőke-komplexust Colette Dowling írta le a könyvében, melynek címe „Hamupipőke-komplexus – a nők félelme a függetlenségtől”. Dowling úgy határozta meg ezt a komplexust, mint a nőknek az önállóságtól való félelmét, vagyis az arra való tudattalan vágyat, hogy valaki más a gondjukat viselje. Ez az tudattalan hajlam az egyik oka annak, hogy a nők nem működő kapcsolatokban maradnak, vagy képtelenek szerető férfit találni maguknak és boldogok lenni egy egészséges, kiegyensúlyozott párkapcsolatban.

Ez a komplexus az érzelmeknek, a magatartásformáknak és a félelmeknek egyféle keveréke, amely a nőket arra készteti, hogy megtagadják és elfojtsák a saját képességeiket és elveszítsék a saját adottságaikba vetett hitüket.

Ez a komplexus azokra a nőkre jellemző, akik bár sok valódi jó tulajdonsággal rendelkeznek, mégsem képesek a saját erejükre támaszkodni és úgy tenni, hogy a vágyaikkal összhangban alakítsák saját életüket. Nem bíznak a saját értékükben – a jó tulajdonságaikban és a valódi képességeikben – és arra várnak, hogy egy külső személy értékelje a tulajdonságaikat és segítse őket önmagukban bízni, akár a Jótündér vagy a mesebeli herceg. Ezek a nők nem képesek elhinni, hogy alapozhatnak a saját erejükre, mert nagyon mély gyökeret eresztett bennük az a romboló képzet, hogy ők tehetetlenek.

Ezek a nők akár oda is jutnak, hogy hatalmas szakadék nyílik a vágyaik (az elképzeléseik) és a valós életük között . Ábrándozásba merülnek és nem veszik észre, hogy milyen jó dolgok vannak az életükben vagy szem elől tévesztik a felkínálkozó lehetőségeket. Gyakran boldogtalannak, magányosnak és szomorúnak érzik magukat, még akkor is, ha a körülöttük levők szeretik őket.

Ne feledjük, ha mi nem szeretjük igazán önmagunkat, akkor nem érezhetjük mások felénk irányuló szeretetét sem. Ha nem értékeljük igazán önmagunkat, akkor soha nem fogjuk elhinni azt sem, hogy mások őszintén megbecsülnek bennünket. Sokszor megtörténik, hogy egy nőnek azt mondják, hogy „Milyen szép vagy!” vagy „Mennyire értékelem benned az X képességet!”, erre azt mondja: „Bennem?”, és teljesen meglepődik, hogy jó tulajdonságai vannak és valaki ezt észreveszi és méltányolja.

A Hamupipőke valóban akarja élete átalakulását, a teljes metamorfózist, azt akarja, hogy történjen valami jó az életében és az álmai valóra váljanak. Ennek ellenére megelégszik az álmodozással, a vágyakozással és az irracionálisan passzív magatartással. Konkrétan és kézzelfoghatóan semmit de semmit nem tesz. És egyáltalán nem véletlenül, akárcsak Hamupipőke meséjében, a nő életében negatív szereplők jelennek meg, akik megnehezítik számára a boldogság és az álmai beteljesülése felé vezető utat, olyan emberek, akik alábecsülik és kritizálják őt és leszólják az értékeit.

Hogyan viselkedik Hamupipőke a párkapcsolatban?

A Hamupipőke-komplexusos nő erősen kötődik a férfihoz, akit szeret. Jellemző rá, hogy a mellette levő férfi vagy pedig a család szükségletei jelentik az élete tengelyét, miközben nagyon elhanyagolja a saját szükségleteit. Belsőleg azt éli meg (tudatosan vagy tudattalanul), hogy ő nem érdemel túlságosan sokat. Éppen ezért nem rendelkezik azzal az egészséges képességgel, hogy kifejezze a vágyait és a szükségleteit önmaga előtt, és még kevésbé a szeretett férfi előtt.

Így nap mint nap különféle frusztrációkat halmoz fel, de mit sem tesz azért, hogy bármit is módosítson a helyzetén. Egy céltalan álomvilágba menekül, abban reménykedve, hogy egy napon megjelenik majd a Jótündér, aki megtanítja neki, hogy mit tegyen, aki majd átalakítja a rongyait ragyogó báli ruhává, és akkor majd mások a valódi értéke szerint fognak rá tekinteni és úgy fognak bánni vele, mint egy hercegkisasszonnyal.

A szeretett férfitól való függősége miatt a másikra bízza, hogy megszervezze az ő életét is, és ezt elsősorban azért teszi, mert nincs bátorsága felvállalni a saját életét. Arra vár, hogy valaki segítsen neki, hogy lépésről lépésre vezérelje az életét, mintha a saját életének a felelőssége és gondja nem az ő dolga lenne, hanem a kedveséé, férjéé vagy más hozzá közeli emberé.

Az önbecsülést senki nem adhatja meg számunkra, nekünk magunknak kell azt megszereznünk

Egyes nők ezt mondják „Nem bízok magamban, mert soha senki nem becsült engem semmire sem” vagy „Nincsen önbizalmam, mert gyerekkoromban sokat kritizáltak”.

Igen, mindaz, ami a gyerekkorunkban történt velünk, befolyásol bennünket, az ahogyan mások viselkednek vagy viselkedtek velünk, kisebb-nagyobb mértékben hatással van ránk. Azonban eljött az ideje, hogy ne legyünk többé Hamupipőkék, hogy kilépjünk a steril álmodozásból és passzivitásból, hogy lemondjunk a Jótündérről meg a megmentő Hercegről szóló mesékről, és felvállaljuk a saját életünket. Most van az ideje annak, hogy tegyünk azért, hogy megvalósítsuk az álmainkat, attól függetlenül, hogy mi történt velünk eddigi életünkben.

A Hamupipőke-komplexusos nőt nem az akadályozza meg a boldogság elérésében, hogy nincsenek jó tulajdonságai vagy lehetőségei, hanem az, hogy megmarad az álmodozási fázisban, és a kisujját sem mozdítja azért, hogy el is érje a vágyait. Ez a passzivitás árt az önértékelésünknek, mert ha mindig csak álmodozunk, de semmit sem váltunk valóra az álmainkból, akkor nap mint nap azt bizonyítjuk önmagunknak, hogy nem vagyunk képesek semmire és nem vagyunk értékesek. Sokszor másokat okolunk a saját tehetetlenségünkért, de tulajdonképpen minden csakis tőlünk függ, minden a mi döntésünkön múlik.

Annak érdekében, hogy megérezzük a saját értékünket, azzal kell kezdenünk, hogy figyeljünk önmagunkra és azután legyen bátorságunk az értékeinket gyümölcsöztetni. Amikor elhatározzuk, hogy a tettek mezejére lépünk, előfordulhat, hogy félelem ébred bennünk: a tévedéstől való félelem, a tökéletlenségtől való félelem, a többiek kritikájától való félelem, az attól való félelem, hogy senki nem fogja értékelni az erőfeszítéseinket stb.

Ha engedjük, hogy eluralkodjon rajtunk a félelem és megállunk, akkor továbbra is egy olyan Hamupipőke maradunk, akinek sok képessége van, de aki soha nem ragyog a teljes pompájában.

Minden Hamupipőke meg kell értse, hogy nem a „Gonosz Mostoha” az oka annak, hogy a vágyai nem teljesülnek, hanem az, hogy ő „ a kályhaajtó előtti hamuban” rejtőzködik, vagy csak „sürgölődik” a házban és semmit sem tesz azért, hogy kilépjen a világba, megmutassa értékeit és valóra váltsa álmait.

Cselekedj! – ez a Hamupipoke komplexus ellenszere

Mindannyiunknak vannak álmai és azt szeretnénk, hogy azok megvalósuljanak. Lépj ki az álomvilágból és tegyél MOST értük! Érzelmi traumákkal küszködsz? Tegyél MOST azért, hogy meggyógyítsd azokat! Számos módszer létezik, csupán meg kell keresned a megfelelőt. Nem bízol önmagadban? Tegyél MOST azért, hogy megerősítsd a saját erődbe vetett hitedet és az önbecsülésedet. Léteznek hatékony módszerek ennek érdekében. Meg akarsz valósítani egy konkrét dolgot? Tegyél MOST érte és váltsd valóra az álmaidat!

Az életed a te kezedben van!

Forrás: venus.org.ro