Kék fénnyel a fájdalmak leküzdéséért!
A statisztikák fájdalmasak: Németországban körülbelül nyolcmillió ember szenved külöféle fájdalmaktól, és minden negyediknek lakósnál a fájdalmak mindennaposak. Jelenleg a müncheni Klinikum kórházban egy új kezelési eljárást tesztelnek, amely a különféle bántalmakbanl szenvedő több millió ember gyógyítását forradalmasíthatja, és mindezt bármiféle negatív mellékhatás nélkül!
A siker receptje nem a gyógyszeripar kutatólaboratóriumaiból származik, hanem a Természetből: a megoldás A FÉNY, pontosabban a kék fény! És úgy tűnik, hogy különösképpen a szenvedő psziché esetében, ennek csodálatos hatásai vannak.
„Mi a pácienseinket a szó valódi értelmében megvilágítjuk” – mondja Thomas Tölle professzor, az Interdiszciplináris Fájdalomkezelő Központ főnöke (ZIS - Zentrum für interdisziplinäre Schmerzmedizin). Ennek érdekében a kezelés helyszíneit egy úgynevezett intelligens világítási rendszerrel látták el, amelynek feltalálói a müncheni OSRAM vállalat mérnökei. Tölle professzor csapatának orvosai két esztendőn keresztül kutatásokat akarnak végezni arról, hogy miképpen lehet a leghatékonyabban a betegek javára ezen új módszer, amely jelenleg egyedülálló a világon.
A szemünk nemcsak a látásért van, hanem abban is segít, hogy boldogok legyünk
A kutatók legutóbbi felfedezései igazán megvilágosítóak. „Kutatásaink közben megtudtuk, hogy az emberi szemet nem csak arra lehet használni, hogy lássunk vele, hanem értékes segítséget nyújthat abban is, hogy boldogak legyünk” – nyilatkozta Thomas Tölle professzor. A szemben úgynevezett receptor sejtek találhatóak, amelyek érzékenyen reagálnak a sok kék árnyalatot tartalmazó fényre. Ezek a sejtek ingerlik az agy bizonyos területeit, és többek között befolyásolják a boldogsághormon előállítását is. „Ezek úgy működnek, mint a belső állapotunk egyféle szabályozói ”, mondja a német orvos és kutató.
Ezeket a receptor sejteket 2001-nen fedezték fel, bizonyos laboratóriumi kutatások során, és emberi lényben először 2007-ben mutatták ki teljes bizonyossággal. A ZIS keretén belül ezeket a receptorokat állandó jelleggel megvilágítják: a páciensek a terápia során egy különleges megvilágításnak vannak kitéve.
„A fény mintegy kétszer több kék árnyalatot tartalmaz, mint a normális fény”, - magyarázza a jelenséget az OSRAM szakértője, Dieter Lang. „És a megvilágítás erőssége körülbelül nyolcszor nagyobb, mint például egy normális munkahelyen”. Négyezer Lux intenzitású.
A különleges módon kiválasztott műszaki szakemberek valósították meg a fényforrások finom beállítását, mindaddig, amíg a rendszert tökéletesen kiegyensúlyozták. Most a fájdalom terapeutái egy ZIS - számítógép segítségével több tucatnyi lehetőség közül választhatnak a világítás széles skálájából. „A fény tényező – ami az emberek belső jó közérzetét és életerejét illeti – a jelen pillanatig nagy mértékben alá volt becsülve”, fejti ki véleményét Tölle professzor, utalva bizonyos tudományos kutatásokra is:
- Nagy Britanniában a kutatók felfedezték, hogyha az irodákba, ahol az emberek dolgoznak, olyan fényt vezetnek be, amely nagy mennyiségben tartalmazza a kék árnyalatot, az összpontosító képesség és az ott dolgozók belső közérzete javul.
- Svájcban a kórházi betegek, akik sok fényt kaptak az ablakon keresztül, átlagban három nappal kevesebbet maradtak a kórházban, mint azok a betegek, akik olyan helyre voltak fektetve, ahová kevesebb fény esik.
- Azoknál a betegeknél, akiket miután felébredtek a műtét után, fényben úszó helyiségbe szállítottak, a fájdalomcsillapító gyógyszerek szükségessége harminc százalékkal csökkent.
Az ilyen megállapítások Tölle professzor számára egyértelmű jelei annak, hogy érdemes lenne intelligens fényt bevezetni az élet különböző területeire, és az árnyas téli napokon még nagyobb mértékben, mint nyáron. „Ha az új kezelési módszerünket jóváhagyják, ebből kiindulva egy új DIN szabványt lehetne felállítani a fény számára, például a kórházakban vagy az irodákban” - reméli a német orvos.
„A munkahelyi megterhelések egyre növekednek”
Egyre több ember szenved krónikus fájdalmaktól. Tölle professzor elmagyarázza ezen fájdalmak bizonyos okait. A híres neurológus és pszichológus ugyanakkor a németországi Fájdalom Közösség elnöke is.
Kérdés (K): Miért olyan nehéz, hogy effektív meggyógyítsuk a fájdalomtól szenvedő pácienseket?
Professzor Dr. med. Dr. rer. nat. Thomas Tölle: Azért, mert a testi szimptómák csupán ennek a komplex szenvedésnek az egyik részét képezik. Ezek mögött gyakran társadalmi és pszichés gondok is rejtőznek. Az alvásproblémák, a különféle félelmek és a depresszió masszívan terjednek. A páciensek elveszítik önmagukat, mivel nincsen kilátásuk a jövőre és szó szerint katasztrofális jeleneteket képzelnek el az elméjükben.
K: Mit gondol, mi az oka ennek a helyzetnek?
Tölle: Könnyen bizonyítható, hogy a társadalmi problémák növekedtek. A munkahelyi nyomás egyre nő, egyre több alkalmazott aggódik, hogy hosszú távon, vajon, biztos-e a munkahelye. Ez érzékenységhez vezet, különösképpen a pszichés problémák iránti fogékonysághoz.
K: Hogyan lehet konkrétan segíteni ezeknek a pácienseknek?
Tölle: Több ilyen fájdalomkezelő központra van szükség, ahol szakértői segítséget lehet kínálni ezeknek az embereknek. A jelenlegi egészségügyi rendszerbe stabilan beilleszkedett orvos gazdasági okokból ezt nem engedheti meg magának. Egy ilyen orvosnak az, hogy hosszú távon segítse ezeket a betegeket, akik fájdalomtól szenvednek, nem kifizetődő. Ugyanúgy gyakran szembesülünk a problémával, hogy nincsenek eléggé kiterjedt szakképzésben részesült orvosok.
K: Mikor lehet a fájdalmat krónikusnak tekinteni?
Tölle: Akkor, amikor a fájdalom már háromtól hat hónapig tart és még egyáltalán nem javult a helyzet. Az ilyen gonddal küszködő személyek nem kellene túl sokat várjanak, hanem forduljanak orvoshoz.
K: Miért annyira fontos, hogy már a megjelenésük kezdetétől kezeljük a fájdalmakat?
Tölle: Azért, mert az ilyen páciens, aki valamilyen fájdalmotól szenved, gyakran egy ördögi körbe jut. Például: valaki azt hiszi, hogy nem képes mozogni, emiatt nem fog mozogni. Ilyenképpen a mozgás hiányától a szimptómák felerősödnek. Ha egy páciensnek a hátával van gondja, és ágyban fekvő pihenést javasolnak neki, akkor annak a valószínűsége, hogy ő valaha is visszatérjen még dolgozni, csupán ötven százalék. Ha pedig egy páciens egy éven keresztül munkaképtelen, akkor annak a valószínűsége, hogy valaha is visszatérjen a munka mezejére, majdhogynem nulla, és ez életkortól függetlenül érvényes!
A TZ című újságból átvett cikk – 2013. július 25., München