Lábnyomok a homokban
Volt egy álmom:
Sétáltam a tengerparton
és Isten
elkísért,
lépéseink nyomokat hagytak a homokban,
Dupla nyomot:
Egy enyém volt, a másik az övé.
Aztán eszembe jutott, az az ötlet
hogy mindegyik lépés
egy nap az életemből.
Megálltam, hogy nézzek vissza.
És láttam az összes lépést
amelyek elvesztek a távolban.
De észrevettem, hogy néhány helyen,
Két nyom helyett,
már csak egy volt...
Áttekintettem az életem filmjét.
Micsoda meglepetés!
Helyeken, ahol nem látam
csak egy nyomot
megfelelt a legsötétebb napjaimnak:
nyugtalanság,
rossz hangulat,
tesztelések és kétség,
elviselhetetlen napok...
Napok amikor elviselhetetlen voltam.
És akkor az Úrhoz fordultam,
és mertem hibáztatni:
-Megis, megígérted nekünk, hogy mindig velünk leszel!
Miért nem tartottad az ígéretet?
Miért hagytál egyedül
A legnehezebb pillanatokban az életben,
A napokban, amikor a legnagyobb szükségem
let volna rád?
És az Úr azt felelte nekem:
- Drágám, napokban amikor nem láttal
csak egy lábnyomot a homokban
azak a napok, amikor hordtalak a karomon...